Az „FBM”, a Madridi Kosárlabda Szövetség július 12-i hivatalos közleményében a legjobb 12 kadett játékos közé sorolta Ágostont.
https://www.fbm.es/noticia-123-9877/selecciones-para-los-campeonatos
Madrid az európai kosárlabdázás egyik fellegvára, ahová világ minden tájáról érkeznek kiemelt képességű játékosok és edzők. Spanyolországban a madridi tartományban zajlik a legtöbb minőségi csapatot felvonultató utánpótlás bajnokság, de a felnőttek mezőnyében is három első osztályú klub található: a Real Madrid, a C.B. Fuenlabrada és a Movistar Estudiantes, így nem véletlen, hogy még az olyan magas kosárlabdakultúrával rendelkező országok ifjú kiválóságai is a spanyol fővárost választják, mint pl. Argentína, Szlovénia vagy éppen Franciaország!
Mindezek ismeretében nagy bátorság kellett, hogy a tavaly szeptemberben az akor még csak 14 éves zalaegerszegi fiú meghozza élete legnehezebb döntését és elfogadja az elit képzőhelynek számító ZENRTO BASKET MADRID ajánlatát. Szinte minden érv amellett szólt, hogy itthon maradjon, hiszen tavaly szeptemberben Madridban kritikus volt a pandémia helyzet és „kis” kadettként, legtöbb csapattársánál egy évvel fiatalabbként komoly hátrányból indult Ágoston, de nem hátrált meg a nehézségek ellenére sem és nekivágott a nagy ismeretlennek, amelyben azért ott volt a nagy kiugrás lehetősége is.
Magyarországról nézve már az is hihetetlen számunkra, hogy ennyire fiatalon 2300 km-re az otthonodtól kibírtál egy szezont és nem adtad fel menet közben! Voltak-e megingásaid, hogyan sikerült egy számodra teljesen új nyelvi és kulturális környezetben, spanyol iskolában, külföldi, más nyelveken beszélő csapattársakkal átvészelned az első néhány hónapot?
Szenvedtem minden nap és zavarban voltam kezdetben, ha kommunikálnom kellett, mert a spanyol emberek spanyolul szeretnek beszélni és csak akkor használják az angolt, ha nagyon muszáj. Egy spanyol iskola diákjaként egy finn és egy japán csapattársammal együtt az első 3 óránk a spanyol nyelv alapjainak elsajátításáról szólt, majd heti 3 alkalommal becsatlakoztunk egy spanyol osztály 4., 5. és 6. órájába is, ahol sokáig szinte semmit sem értettünk. Az edzéseken kezdetben angolul is lehetett beszélni, sőt a kollégiumban is az angolt erőltettem, így gyors ütemben fejlődött az angolom és lassacskán ragadt rám némi spanyol is. Szüleim tartották bennem a lelket ebben az időszakban és a hitem. Sokat hallottam otthon, hogy „Jézus és Te abszolút többség”, hát most igazán megértettem, hogy mit is jelent ez a mondat. Összességében szörnyen nehéz első hónapjaim voltak a nyelvi nehézségek miatt, de a következő tanévben már csatlakozhatok normál spanyol oktatási rendszerben a kortársaimhoz és ugyanúgy kapok én is osztályzatokat, mint a többiek. Komoly előrelépés lesz számomra, hogy sikerült olyan spanyol iskolát találni számomra a klubomnak, ahol kéttannyelvű képzés folyik, szóval spanyolul és angolul is fogok tantárgyakat tanulni.
Fiatalabbként egy nagyon erős mezőnyben kellett edzened és játszanod is. Tényleg akkora a különbség? Hogyan sikerült szakmailag alkalmazkodnod mindehhez?
Edzeni és játszani jöttem ki elsősorban és fejlődni minden áron. Nagyon szeretek kosárlabdázni, ami nálam nemcsak magát a játékot, hanem az odavezető utat is jelenti. Élvezem a kemény munkát és tudom, hogy csak akkor lehetek valaki, pláne Madridban, ha én edzek a legtudatosabban és ha minden pillanatban maximumon pörgök az edzéseken. Arra is rájöttem, hogy az edzések közötti időszakok is nagyon jelentősek, gondolok itt a táplálkozásra, a minőségi pihenőidőre, de még arra is, hogy merre terelem a gondolataimat akkor, amikor magamban vagyok. Vannak mérgező és rendkívül építő gondolatok és csak rajtam múlik, a szabad akaratomon, hogy melyeknek engedek utat. Szóval a színvonal összehasonlíthatatlanul magasabb kint, mint otthon, ami azzal magyarázható elsősorban, hogy az edzéseken 12 hasonló, extra képességű játékos van jelen szinte az összes csapatban, akiket a világ minden tájáról gyűjtenek össze. Csak a saját klubom példáját említve a 22 fős kollégiumban több mint 15 országból érkeztek a játékosok, ami szerintem egészen extrém! Másrészt minden edző rendkívül felkészült és edzéseken úgy beleadnak mindent, hogy a végére sokszor izzadtabbak, mint néhány játékos!
Az iskola volt a kőkemény szenvedés, az edzések és a mérkőzések pedig az ajándék, amihez gond nélkül tudtam alkalmazkodni, mert a szüleimnél a RICSILLÁBAN olyan alapokat kaptam, ami bárhová elég lenne a világon, azután még jött 4 hónap RÁTGÉBER AKADÉMIA, melynek minden pillanata feledhetetlen élmény volt számomra és amitől még összeszedettebb lettem, szóval lehet, hogy fiatalabb voltam a többieknél kiérkezésemkor és kicsit le is néztek az elején, hogy Magyarországról érkeztem, de ez nem tartott sokáig, mert már az első labdás edzés után megmutattam a csapattársaimnak, hogy aki a RICSILLA-RÁTGÉBER kombó vakcinával van beoltva, az túlél mindent még a madridi kosárpályákon is!
Klubod a ZBK Madrid két csapatában az U16 „A” és a „B” (Dragons) csapatokban is játéklehetőséget kaptál. Az első számú csapatotok 2. helyezett lett a tartományban a REAL MADRID mögött közvetlenül. Ez rekord eredmény, Spanyol Országos Döntőt játszhattatok és ilyen sem volt még korábban a klub történetében. A „B” csapatotok vezéreként a legponterősebb játékos lettél a szezonban több mint 15 pontos átlaggal, majd jött a hab a tortán és az egész klubtól egyedül téged meghívtak a tartományi U16-os kadett válogatottba, ahová szinte Európa legjobb 2005/2006-ben született játékosai kaptak meghívást, hiszen a 12-es keretből 8 játékos a REAL MADRIDTÓL érkezik! Felsorolni is nehéz ezeket az eredményeket, de mégis a legizgalmasabb a válogatottság, mesélnél erről nekünk egy kicsit bővebben?
Bevallom őszintén, hogy nagyon meglepődtünk, amikor realizáltuk szüleimmel, hogy hová is kaptam meghívást és azon is, hogy ez nemcsak egy elméleti kategória, hanem konkrétan augusztus 23-án Madridban a Madridi Kosárlabda Szövetség szervezésében meg kell jelenjek egy 7 napos edzőtáborban, ami után pedig szeptember első hetében utazunk Huelvába, ahol részt veszünk a spanyol tartományi bajnokság küzdelmeiben. Ez a torna nagy nívóval bír, mert a Spanyolországban kosarazó összes kadett korú minőségi játékos egy helyen csak ezen a tornán látható, így a játékosmegfigyelők számára igazi csemegét jelent, nekünk játékosoknak pedig óriási kiugrási lehetőséget. Nem mellékes szempontként komoly esélyünk van a torna megnyerésére is, mert bivaly erős kerettel utazunk.
Ha van meglepetés név a listán, akkor az maximum az enyém, mert a többiek mindannyian meghatározó játékosok voltak a saját csapatukban egész szezonban és minden hozzáértő jól ismeri őket. Az „A” csapatunkban, korom miatt én csak fokozatosan kaptam bizonyítási lehetőséget és az év végi rájátszás, majd az országos döntő jelentette számomra az áttörést, ahol már éles helyzetekben is minőségi időt tölthettem a pályán. Ennek hatására első körben azt a meglepetés hírt kaptam az országos döntő egyik mérkőzése után, hogy a 2006-os válogatott 20-as keretébe egy kétnapos kiválasztó táborba vár a madridi szövetség. Pontosan nem tudtam, hogy ez mit jelent, de annyira örültem a lehetőségnek, hogy életem formáját hoztam edzéseken. A 2. nap végén értékeltek bennünket és a legjobb 6 játékos közé lettem rangsorolva, ami azt jelentette, hogy automatikus lehetőségem nyílott a következő két napon megrendezésre kerülő 2005-ös születésűek között is részt vennem a 20-as kiválasztón. A repülőjegyemet lemondtuk, mert éppen utaztam volna haza és természetesen megjelentem az edzéseken. Ez már kicsit nehezebb ügy volt, mert fizikálisan más kategória a 2005-ös korosztály, de bátran vállalkoztam és próbáltam extrát hozni védekezésben és futógyorsaságban is. Nagyon boldog voltam, hogy a legjobbakkal edzhettem kiváló edzők irányítása mellett. Értékelés nélkül hazaengedtek bennünket, én pedig végre egy hosszú szezon után hazarepülhettem! Aztán egy hét múlva jött a hidegzuhany, hogy a 6 tagú edzői stáb engem is beválasztott az utazó, szűkített válogatott keretbe, ráadásul a 2005-ös korosztályban. Sokat dolgoztam, hogy valami hasonló csoda történjen velem, de ez most tényleg bizsergetően nagy lehetőség számomra. Apukámmal napi 2-3 alkalommal edzünk, és mindent beleadok a nyáron, hogy készen álljak életem eddigi legkomolyabb kihívására. El sem tudom képzelni, hogy milyen érzés lehet madridi válogatott mezben mérkőzésen részt venni, szóval égek a vágytól, hogy teljesítményemmel háláljam meg ezt a különleges bizalmat!
